A péterváradi szikla és annak szűkebb térsége, amelyen manapság az erődítmény áll, már az őskorban is az emberek kedvenc telephelye volt. A korai kőkorszaki leletek alapján (i.e.70.000 – 40. 000) a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a péterváradi szikla első lakói a neandervölgyi emberek voltak.
A péterváradi sziklán az első vár a rézkorszakban épült (i.e. 3.200 – 2.000). A bronzkorszakban (i. e. 950 – 950) olyan települések jöttek létre, amelyek a vincsai és belegisi korszak művészet - történeti emlékeit őrzik. Ezeknek a településeknek a helyén a kései vaskorszakban (i. d. 950 – 250) több olyan települések épültek, amelyek a boszuti művészet – történeti csoportba sorolhatók. A korai vaskorszakban (i.e. a III. – I. században) az itt élő pannonföldi illír lakossághoz a kelták csatlakoztak, akik abban az időben jelentek meg a Pannon síkságban. Az illír szkordiszkuszok törzse, valamint a kelta nemzetségbe beolvadt illírek erődítmény hoztak létre a péterváradi sziklán, amely a védelmi célok mellett a vidék gazdasági központjává vált.
A rómaiak, amikor felfigyeltek a péterváradi sziklára, amelyről kiváló kilátás nyílik az egész térségre eldöntötték, hogy ott erődítményt építenek. Már az újkor első évszázadában, Kuzum néven, katonai személyzettel ellátott erődítményt hoztak létre, amely része volt a limesz nevet viselő védelmi vonalnak, amely a Duna jobb partján húzódott. A mai Pétervárad helyén a római időkben egy Acumincum nevű település állt. Nevét arról a hegyes, a Dunából kiemelkedő, földnyelvről kapta, amelyen megépült. Az I. század kezdetén a rómaiak erődítménnyel vették körül és a Cusum nevet adták neki. Ettől kezdve egészen a XX. Század közepéig katonaság tartózkodott benne.
A népvándorlásra jellemző mozgalmas, vérzivataros időszakban, a térség a hunok, a gepidák a szlávok, és az avarok támadásainak célpontjává vált, majd a Frank birodalom, Bulgária, Bizánc, valamint a Szerb és a Magyar Állam birtokába került. A XIII. században Magyarország területén számos erődítményt, várat építettek. Az 1243. – 1254.közötti periódusban a pétervávradi sziklán is megépült az új vár. Pétervárad a nevét onnan kapta, hogy az uradalom birtokosa Gurwey fia Péter (a Bánk bán Petur bánja) volt, aki 1213-ban Gertrúd királyné meggyilkolása miatt veszítette életét és birtokait. Pétervárad a XV. században Magyarország egyik leggazdagabb apátsága volt.
Az új vár alapkövét 1692. október 18. I. Lipót Osztrák uralkodó nevében a Habsburg uralkodóházból származó Kroj herceg helyezte el. Elsőnek a Lipót bástya épült meg. A történelmi dokumentumok szerint a korszerű várépítés tervét az Osztrákok a francia Vauban katonai építésztől lopták el, aki a XVII. és a XXIII. század legnagyobb erődítmény – tervezője volt.
A várépítés két szakaszban történt. Az első 1692. és 1728. között folyt. Ekkor épült meg a fellegvár, az alsó város (vízi város), a Honwerk, a Duna bal partján levő hídfőállás, valamint a Nagy hadi szigeten levő védőállások. A várépítés második szakasza csak a XVIII. század közepén kezdődött és 1780-ig tartott. Ekkor fejezték meg a fellegvárat, a közvetlen védelmi célokat szolgáló építmények mellett pedig, számos logisztikai létesítményt is létrehoztak. Közéjük sorolható a lőporraktár, a kaszárnya, a tiszti étkezde, a raktár, az új parancsnoki székhely, a katonakorház, a gyógyszertár, a posta és a pékség is.
Megépítése után a Péterváradi vár Európa egyik legerősebb erődítménye volt, amelyet a Duna Gibraltárjának is neveztek. A szikla, amelyen a Péterváradi vár megépült rendkívüli stratégiai jelentőséggel bírt, ezért kapta a vár a „Gibraltár a Dunán” elnevezést. A kilátókról a katonák idejekorán megfigyelhették, ha a szárazföldön, vagy a vízen ellenség közeledett, és fel tudtak készülni a védekezésre. Mivel három irányból gyakorlatilag bevehetetlen a vár, aránylag kisszámú garnizonnal is védhető volt. Ezért az ellenség rendszerint elkerülte, nem vállalta a hosszan tartó és bizonytalan kimenetelű megszállást.
A forradalmi események, amelyek 1848-ban elérték Ausztriát, a Péterváradi várat sem kerülték el. A vár katonai állománya Kossuth Lajos, a magyar forradalom és szabadságharc vezetője mellé állt. A bácsi udvar Jelacsics bánt küldte Péterváradra, hogy seregeivel letörje a felkelést. Hadait Újvidéken állomásoztatta. Ezért a vár védői ágyútűz alá vették a várost és teljesen elpusztították.
Az 1848-ik évi eseményeket követően a Péterváradi várat főleg raktárnak használták, de volt börtön is, amelyben számos történelmi személyt tartottak fogva. A XIX század közepén a Péterváradi vár bebörtönzöttjeinek nem volt könnyű dolga. Legtöbbjük éjjel – nappal a kéziszivattyúkat üzemeltette, amelyekkel a fellegvárat látták el friss vízzel. A többiek, kora reggel és késő este, bilincsbe verve Pétervárad utcáit tisztították. A kövezethez verődő láncok zaja rémületben tartotta és engedelmességre késztette a lakosságot.
Schröder őrnagy, katonai mérnök, az aknászhadtest parancsnoka 1767-ben kidolgozta az akna-elhárítási rendszer vázlatát, megtervezte a vár alatt húzódó folyosókat, amelyeknek hossza eléri a 16 kilométert. Az építkezés 1776-ig tartott. Ezeket a létesítményeket ma népszerűen “katakombáknak” nevezzük. Ausztriának a poroszokkal folytatott hétéves háborúja, valamint a Schweidnitzi vár 1762. történt elvesztése arra ösztönözte a bécsi Haditanácsot, hogy pénzeszközöket biztosítson az aknaelhárító rendszer megépítésére. Így lehetett megakadályozni, hogy az ellenség – alagutat ásson és robbantással betörjön a várba. Schröder hadmérnök vezetésével 16. 000 méter hosszú földalatti létesítményeket építettek, amelyek a katonaság elszállásolására, a puskapor és a szerszámok tárolására szolgáltak. Olyan lehallgató módszert alkalmaztak, amelynek segítségével pontosan meg lehetett állapítani: milyen irányból ásnak az ellenséges katonák és hol kell az aknaelhárító robbanószert elhelyezni, hogy annak aktiválásával megakadályozzák a várba történő betörést.
A St. Lajos bástyán elhelyezkedő óratorony, Újvidék és Pétervárad legismertebb szimbóluma. A szabad királyi város cím mellet Újvidék egy hatalmas órát is kapott, amelyet 1750-ben helyeztek el a Péterváradi várban. Érdekessége, hogy a nagymutató az órákat a kicsi pedig, a perceket mutatja. Ezért nevezik „részeg órának”.
A nagy mutató az órát, a kis mutató pedig, a perceket mutatja. Ezt a rendhagyó megoldást azért alkalmazták, hogy a Dunán hajózók messziről is láthassák: hány óra van. Melegben az óra siet, hidegben pedig késik, ezért nevezik “részeg” órának.
Yoko Ono ismert művész “One day” szabrával az itt honos “sajka” elnevezésű dereglyéket örökítette meg. Az alkotás az 1919. június 28. Versaillesi békekötés alkalmából készült, amellyel befejeződött az I. világháború.
A hajót kétféleképpen lehet értelmezni, az első a történelmi értelmezés, amely szerint a hajó a szerb határőrök harci eszköze, amellyel a birodalmat védelmezték. A második jelentés szimbolikus, az élet át tartó utazást jelképezi. A szobor a vár alsó peremén helyezkedik el.
A XVII. végén, amikor megkezdődött a vár építése, a kőművesek az új alapokba élő macskákat falaztak be. A hiedelem szerint ugyanis a macskáknak kilenc élete van, feláldozásukkal pedig, a vár hosszú élettartamát szavatolják.
Már a Péterváradi vár építésének idejében is számos történet és legenda kelt szárnyra. Ezek elátkozott és elváltoztatott állatokról, a szörnyekről szóltak. Da regéltek a halász lányáról, a föld alatt eltűnt személyekről és egyebekről is.
A II. Világháborút követően, 1948-ban a Péterváradi várat az állam védelme alá helyezték, 1951-ben pedig, legnagyobb része polgári fennhatóság alá került. Ezután számos sáncot és bástyát újítottak fel, belterét pedig, kulturális és oktatási célkora alakították át. Manapság is a várban székel Újvidék Városának Múzeuma, a Művészeti Akadémia, a Planetárium, a Csillagvizsgáló, de a várban vanna a kiemelkedő festők, szobrászok, formatervezők műtermei is.
A várban levő Csillagvizsgáló, mai alakjában 1985. óta működik. A várnak abban a részében helyezkedik el – a bejárati kapu őrhelyétől 20 méterre - amelyet régen Hornwerk-nek neveztek.
A Péterváradi vár alatti alsóvárosban levő Szent György templom, Újvidék legrégibb vallási kegyhelye. A jezsuiták építették az 1701 - 1714 közötti időszakban. Ezt követően készült el a kolostor és még néhány épületrész. A kolostor mellett vallási iskola is működött, a későbbiek során pedig, parókia templomot hoztak létre. Az épület homlokzatán ma i jól kivehető a Szent Ignácot, a jezsuita rend alapítóját ábrázoló dombormű.
A templom barokk stílusban épült, elülső részén látható Xavéri Szent Ferenc, Nepomuki Szent János és a kisjézust tartó Szűz Mária szobra, illetve domborműve. Ugyanott helyezkedik el a hatalmas kereszt és Tomiszláv horvát uralkodó emléktáblája.
A templom kriptájában helyezték örök nyugalomra a kor kiemelkedő szerzeteseinek, polgári személyeinek, valamint katonatisztjeinek földi maradványait. Bizonyos ideig itt élt Juraj Strossmayer ismert horvát költő és író, továbbá Ilija Okruglic Sremac, aki életének 30 évét töltötte a kolostorban.
A templomot 1852. felkereste Ferenc József osztrák császár és magyar király, 1919. pedig, I. Sándor jugoszláv király is.
A belgrádi kapu, vagy a Savoyai Jenő herceg kapuja – ahogyan annak idején nevezték – a Péterváradi vár dél-keleti részén helyezkedik el. A barokk és a klasszicista stílus keverékében épült a XVIII. század második felében. Ekkor hozták létre az alsó vár védelmi rendszerének újabb létesítményeit. A kapu a Szent Benedek és a Szent Franciska bástyát köti össze. Bejárati része 20 m, bel tere 40 m, mélysége pedig 20 m. Belső részén 4 őrhely és két oldalsó helyiség található. Mindkét oldalán két kocsi és két gyalogos utat alakítottak ki. A 2011. és 2015. közötti időszakban a kaput teljesen felújították.
A Radošević galéria a műterem egy részét foglalja el. “ Kultúra – akció – kommunikáció” név alatt hozták létre. Két egymástól független része van, az ITD galéria és az Eladásra szánt eredeti művek galériája.
Az ITD galéria a hazai és a külföldi kiemelkedő formatervezési, fényképészeti, vizuális kommunikációs, hang és mozgástechnikai, írásos, valamint video művészeti értékeket kutatja és népszerűsíti…
Az eladásra szánt eredeti művek galériája, amelyet a Radošević galéria keretein belül teremtettek meg, művészi értékű emléktárgyak révén népszerűsíti a Péterváradi várat, Újvidék városát, és új kulturális – idegenforgalmi kínálattal lepi meg a látogatókat.
Érezzék jól magukat a Péterváradi várban az ismert EXIT fesztivál otthonát bemutató 3D túrán. Élvezzék a történelem kreatív módon való bemutatását, töltődjenek fel újabb inspirációkkal és tanuljanak meg sok újat!
Ez a túra részét képezi a „Kortárs és hagyományos kulturális – idegenforgalmi útvonal” (CULHUSRBTOUR) nevű Projektnek, amely a Magyarország és a Szerbia közötti hátáron átívelő Interreg-IPA program keretein belül valósul meg. A CULHUSRBTOUR kulturális- idegenforgalmi együttműködés az EXIT Alapítvány és a magyarországi Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark „ONTE” közös munkájával jött létre.
A Magyarország és Szerbia közötti Interreg-IPA Program az Európai Unió 2014. - 2020. között érvényes pénzügyi időszakában, az Előcsatlakozási (IPA) támogatási mechanizmus keretein belül jött létre.
A jelen internetes oldal az Európai Unió anyagi támogatásával jött létre.
A jelen internet oldalon megjelent tartalmakért kizárólag az EXIT Alapítványt terheli a felelősség, a közöltek nem az Európai Unió /vagy az Igazgatási testület hivatalos álláspontját tükrözik.
A magyar királyok, egészen IV. Béla uralkodóig bizonyos ideig birtokolták a várat, megtartani azonban nem bírták. Ez csak az utóbbinak sikerült, aki a francia cesztercita szerzetesi rendnek adományozta: A szerzetesek építették meg a Belfond nevű kolostort. Azért, hogy védelmet biztosítsanak javaiknak a XIV. század első felében erődítményt hoztak létre. A vár jelentősége akkor növekedett, amikor megjelent az új török, oszmán veszély. A várban járt Korvin Mátyás és II. László király is, akik innen szervezték a törökökkel szembeni ellenállást. A megosztott kereszténység és a feltartóztathatatlan török seregek miatt azonban a vár 1526-ban elesett. Ezzel megnyílt az út Bács irányába.
A „Kortárs és hagyományos kulturális – idegenforgalmi útvonal” (CULHUSRBTOUR) nevű Projektnek, amely a Magyarország és Szerbia közötti hátáron átívelő Interreg-IPA program keretein belül valósul meg az a célja, hogy új turisztikai útvonalat és határon túli együttműködést hozzon létre. A CULHUSRBTOUR kulturális- idegenforgalmi együttműködés az EXIT Alapítvány, amely ezzel a régión belüli egység bővítésének küldetését végzi, és a magyarországi Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpark közös erőfeszítésével jött létre. A partnerek másfél év leforgása alatt, amióta a Projekt tart, négy idegenforgalmi rendezvényt szerveztek, amelyek magukba foglalják a zenét, a vizuális művészeteket, a festészetet, a fényképészetet, a közös művészeti véleménycserét, a műhelymunkát, és első sorban a fiataloknak szánt közös utazásokat mindkét országba. Az együttműködés eredményeként jött létre a Péterváradi várban és az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban kivitelezett egyedi 3D túra. A vállalkozás révén érdekes és interaktív módon kerültek bemutatásra a két színhellyel kapcsolatos történelmi események és legendák. A határon átívelő együttműködés bővítésesét szolgálja a CULHUSRBTOUR Projektnek az a dokumentum jellegű tanulmánya is, amely az Újvidék és az Ópusztaszer közötti kulturális – idegenforgalmi útvonalról szól.
Tudj meg többet: http://www.interreg-ipa-husrb.com/hu/nyitolap/
Az Interreg–IPA Magyarország–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program az Európai Unió 2014-2020 időszakra vonatkozó pénzügyi keretrendszerének előcsatlakozási eszköze (IPA) keretében valósul meg. A résztvevő országok – Magyarország és Szerbia – „közös irányítási rendszerben” végrehajtva a Program különböző szervezetek közötti együttműködési projekteket támogat a magyarországi Csongrád és Bács-Kiskun megyékből és a következő szerbiai területekből álló programtérségben: Nyugat-Bácska, Észak-Bácska, Dél-Bácska, Észak-Bánát, Közép-Bánát, Dél-Bánát és Szerémség. A Program egy stabil és együttműködő régió kialakítását és a határtérség általános életminőségének javítását támogatja. Lehetővé teszi a két ország szervezetei közötti gazdasági együttműködést, támogatja a közös identitást és a határtérség kulturális és történelmi örökségét, továbbá hozzájárul környezeti fenntarthatóságához és biztonságához.